Egy újabb hipotézis, önmagam és a pihent agyú olvasó szórakoztatása céljából.

Komolyan. Vannak napok amikor nem tudok aludni. Állandóan vakaródzom - hála az új csípásoknak köszönhetően - és furt hallom azt az idegesítő zümm hangot. Röviden, a szúnyogok mennek az agyamra. Kb hajnali két órakkor szúnyogvadászatra indulok és hállóingben hadonászok meg röppenek le a székről össze-vissza. Miután komoly hadi stratégiámnak köszönhetően felderítem a terepet és az összes szúnyog fajta bogarat elpusztítom, villám gyorsasággal bújok vissza a még langyos ágyikóba. Reggel meg nehezen ébredem, és szinte vontatót kell rendelni feltápászkodásomhoz.

Vannak viszont olyan reggelek is amikor nem érzékelem a rovartámadás negatív hatásait. Ilyenkor is, mint mindig felderítem a terepet, majd konstatálom, szúnyogok vannak, csak nem hogy csípnak. Nos miért is van ez?

Nos, az egész rejtély a légtérben található. Ha közös a légtér a szomszéd szobáéval akkor érzem, ha pedig nem akkor nem érzem a szúnyogcsípást. A szúnyognak ugyanis van olyan rossz tulajdonsága, hogy szeret változatosan étkezni. Ha jómagamon kívül más áldozatot is talál, akkor a második falatnál a véremből egy kevés átkerül a falatba. Ez az idegen vér mivelhogy idegen reagál a falat vérével és már meg is az érzet. Röviden marhásul fáj. Ha ez után a szúnyog úgy dönt hogy belőlem is vacsorázik,akkor azt jómagam is alaposan megérzem, mert ekkor a falat vére keveredik az én véremmel....Na, ja és a szervezetem reagál...és ilyenkor jő a felébredés pillanata.

Mióta ezt tudom, az ajtót becsukom. Semmi fájdalom, meg zavargás. Csak nagyítóval való szúnyogexemlár vizsgálat. Méret vevés, számlálgatás. Röviden jól elvagyunk mi ...én meg a szúnyogok, a szúnyogok meg én.