A tél hideg, kegyetlen, egyhangú,amikor senkinek sem akaródzik felébrednie.

Ennek ellenére azt mondom, hogy a téli túra felejthetetlen az ember számára. Miért? Azért, mert egyáltalán nem hideg. A téli túrán az   embernek melege van annak ellenére, hogy a hőmérő higanyszála alaposan a 0 C alatt van. A mozgás, a hó és szél elleni küzdelem mindig megteszi a hatását....

A téli túra változatos. Különböző terepeken halad keresztül az ember, ezeregy hóakadályt küzd le a lábával. Van amikor jégen csúszik, máskor dérdig érő hóba bandukol, esetleg szerencséje van és pont egy olyan terepre ér ahol annyira meg van fagyva a hó teteje, hogy az őt is megtartja. Ez az én esetemben elég gyakori, mert a pehelysúlyhoz tartozom. :)

Télen minden más. Nincs ami eltakarja a dombok, hegyek vonulatait. Úgymond levetkőzik a természet és csupaszon mutatja magát. Látható az ami sosem, a lélek. A hely lelke és annak minden vadállománya.

A tél a csend művésze. Ilyenkor ha kimész a természetbe hallhatod a tökéletes csendet. Olyat amilyet máskor sosem. Ekkor te vagy a zaj és néha elszégyelled magad, hogy is mered megzavarni ezt a tökéletes alvó harmóniát. Aztán hirtelen egy madárka hangját hallod több száz méterről és elmúlik a lelkiismeretfurdalásod.

Tél a barátság időszaka. A vadak közel engednek magukhoz. A madarak oda repülnek hozzád, szárnyukkal integetnek neked. Örülnek a társaságodnak, gyakran több kilométeren keresztül elkisérnek téged.

Ennyi szó elég. Tegnap az olvári dombokon jártam ami Szlovákiában Palást és Ipolyság között található. Ha kíváncsi vagy arra mit is láttam kukkants be a képzömmencsbe.